Te vagy a végzetem

2025. január 11, szombat

Egy vígjáték, ami a frászt hozza rád

A frászt hozta rám, aztán meg a bőgőgörcsöt. Amikor a filmben megjelenik a „vörös kéz”, amint kikúszva a semmiből fizikai fájdalmat okoz a főszereplő srácnak, rendesen megijedtem, mert rühellem a horrort. Aztán valami belső hang azt súgta, hogy jó lesz ez. És igen, az lett. Jó sorozat. Rengeteg fergeteges viccel. A film fantasy, dráma és vígjáték egyben.

Bár eleinte azt sem tudtam, hogy mi a fene történik, ott tartott a komikum, és sírva röhögtem. Aztán a történet végére egy csettintésre válik minden érthetővé, és nagyjából úgy fogsz bőgni, mint az árva szamár. Egy kegyetlen múltbéli dráma válik a jelenben boldogsággá.

Egy több száz éves átok csapódik be egy ügyvéd életébe. Egy tulajdonjogi probléma miatt összesodródik egy köztisztviselővel, akiről egy látó azt jósolja, hogy „Az átok és gyötrelem véget ér, amint a fadoboz tulajdonosa megjelenik.” Innentől, mivel együtt keveredtek ebbe a varázslós slamasztikába, együtt próbálják kideríteni azt, hogy mi az ami ilyen erősen köti össze őket. Mindketten szabadulnának a helyzettől, de a lány előbb varázsol, mint gondolkodik. Ebből születnek a bonyodalmak, de a humor is.

A film tele van varázslással, ami tanulságként erősen figyelmeztet arra, hogy a sufni-tunning, laikus varázslás bizony okozhat elviselhetetlen pillanatokat is. Tehát csak óvatosan ezekkel a trükkökkel. Főleg ami a szerelmi varázslatokat illeti. Mert hogy a szerelem nem mindenkiből gyengéd érzelmeket és a legjobbat hozza ki.

A humora helyzetkomikumra épül, amiben a koreai filmkészítők nagyon jók. Így a történet első fele felszabadítóan szórakoztató. Aztán az érzelmi cunami borít meg minket, amik erősen ösztönzik a nézőt a találgatásokra. Ráadásként, a koreai filmek nagy előnye, hogy nem csak a főszereplők sztoriját mutatja be részletesen, nem emeli ki sterilen az ő életük tanulságait, minden mástól elszeparálva, hanem a környezetben történő események, emberi kapcsolatok is kimunkáltak, figyelemre méltók.

A film igazából arról szól, hogy hogyan lehet annyira szeretni valakit, hogy feláldozom és elátkozom magam a világ végezetéig, magamra húzok egy brutális karmát, miközben bízom abban, hogy a jövőben, egy másik életben talán újra találkozunk a szerelmemmel, és feloldozást nyerünk.

A két főszereplő, Cso Boa, Rowon azaz Kim Seok-woo, és a harmadik, történet szempontjából fontos Ha Jun igencsak odatette magát… akárcsak a pszichopatát alakító színész. Zseniális színészi játékok.

Itt direktben jelenik meg a koreai filmekben mindig megjelenő, a “múltnak komoly terhe van életérzés”. Igen erős impulzust kapsz a történelmi Korea élet felfogásáról, hiedelmeiről, bebetonozott, eszméletlen merev szokásrendszeréről és az akkori nők helyzetéről. Némi ízelítőt kapunk a koreai munkamorálról és a munkaterhelésről, ahogy arról is, hogy a piával és részegséggel operáló feszültséglevezető csapatépítők szükséges kellékei az ottani létnek. Ahogy a barátok aktív jelenléte is.

filmet inkább felnőtteknek ajánlom. Férfiaknak is, mert számukra is nézhető. Papír zsebkendő ajánlott, ha nem akarod leállítani a filmet a legjobb pillanatokban.