Emile Ajar - Előttem az élet

2025. január 11, szombat

Ajánlott 16+ (Kötelező olvasmánnyá tenném)

Alapmű 16 éves kor felett. Nem véletlenül filmesítették meg kétszer is… mondjuk mindkét verzió nézhetetlen, és köszönő viszonyban sincs a könyv mondanivalójával. A könyv mondanivalója ugyanis az optimizmus, a hit, és az emberi kapcsolatok fontossága. Ehhez képest a filmek a tömény keserűséget és kiégett emberi lelkeket prezentálják, ami az öncélú művészfilmekre jellemzők. A 2020-as verzió még úgy is élvezhetetlen - a könyv és annak üzenet után -, hogy Sophia Loren játssza Róza mamát.

Momo egy olyan fiú, akit anyja ott felejtett kiskorában Róza mamánál, aki a környékbeli rosszéletű lányok gyerekeire vigyázott pénzért, amíg azok „dolgoztak”. Róza mama, mivel megtörte őt az élet, nem igazán tudott értékorientált nevelést adni Momonak, és talán nem is akart… hiszen ingyen tartotta és nevelte őt. Ám egy dolgot biztosan megtanított neki: túlélni. Hisz ő maga is túlélő volt életének minden pillanatában. Róza mama szerette volna átadni valakinek az életről való tudását, Momo pedig szeretett volna tanulni az életről. Így nagyon erős kötődés alakult ki köztük.

A könyv érdekessége, hogy gyereknyelven íródott. Semmi perc alatt rájössz, hogy ez nem egy kitalált történet, hanem egy memoár. Ezzel a tudattal pedig már úgy olvasod, hogy azt a szíved is megérzi. Eközben a könyv és történet sajátos humora nem engedi, hogy elcsüggedj, szomorúvá válj. Egy három éves korában magára hagyott, idegenekre hagyott gyerek gondolatai, érzései, következtetései, megfigyelései, története csapódik a lelkedbe, amit nem lehetett volna megírni csupán csak a fantázia segítségével. Érzed, hogy minden valódi és elsőkézből kapott gondolat. Munkám kapcsán sok olyan gyerekkel találkoztam, akiket az állam vagy nevelőszülők nevelnek, és azt kell, hogy mondjam, ők is így gondolkodnak a saját életükről, magukról, a világról. Pont ugyanígy. Ez az legelevenebb, leginkább élő könyv, amit valaha olvastam. Letehetetlen, beleég a lelkedbe az az érzésvilág amit közvetít, számtalanszor nevetsz, amikor inkább sírnod kéne, mert annyira szörnyű Momo élete. Ugyanakkor annyi a hit benne, hogy az kicsorbít minden emberi gyarlóságot.

Nem is értem, hogy miért nem kötelező olvasmány mondjuk a középiskolában. Minden szempontnak megfelel. Élni és értékelni tanítja az életet, tűpontosan megmutatja az értékét az emberi kapcsolatoknak, közérthető, emészthető és nevelő hatású… és nem utolsó sorban tükröt állít a jól és jólétben élő fiataloknak, akik elégedetlenek az életükkel és emberi, családi kapcsolataikkal.

A történet vége szívfacsaró, igen, zokogni fogsz… ugyanakkor reménnyel teli is. Egyértelmű, hogy Momo élete és nevelése ettől a perctől fogva kerül normális mederbe. Amikor becsukod az utolsó, tragikus mondatok után a könyvet, nem lesz rossz kedved, nem érzed a világ súlyát. Tudod mit fogsz érezni? Reményt. És tudod mit fogsz igazán látni? A szeretteidet és az ő fontosságukat az életedben.

Életem egyik legjobb könyve ez, és mindenkinek csak ajánlani tudom… ha tehetném, minden családba vennék egy példányt. És még egyszer… a filmváltozatai nézhetetlenek, és egyáltalán nem arról szólnak, amiről a könyv… mintha külön univerzumokban és különböző céllal születtek volna.

A könyvet többször is kiadták, így számtalan borítója létezik. Az Emile Ajar írói álnév, az író eredeti nevén, Romain Gary névvel is fut ez a könyv.