A szerelem siklóernyőn érkezik

2025. január 1. szerda

Nem csak egy szimpla szerelmi történet

Van itt minden: komédia, társadalmi körkép és kritika, EQ fejlesztő és népnevelő irány… szóval, a sorozat észrevétlenül és szórakoztatón szemnyitogató. És nem mellesleg egy eleve elrendelt, sorsszerű szerelmi történetbe van mindez ágyazva. Ezek a paraméterek nagyjából azt jelentik, hogy szinte mindenkit képes szórakoztatni és észrevétlenül nevelni.

Az élethosszig tartó szerelmek ismérveiről is informál: a bizalom, állhatatosság és türelem önmagunk, a másik és a kapcsolatra ható események iránt. Azt a romantikus álmot mutatja be, hogy az emberi érzelmeknek és az ízig-vérig összetartozásnak semmi, de semmi evilági szabály, törvény, intézmény, de még a halál sem állhatja útját, ha mi úgy gondoljuk és úgy is alakítjuk. Két lehetséges szerelmi szálon fut a történet: az egyik úgy ragyog, mint az esthajnalcsillag, bevilágítja és megmelengeti mindenki szívét, a másik pedig két, igencsak gyarló ember szerelmének kialakulását mutatja be, ami jóvá neveli őket. Aki pedig azt mondja, hogy ez csak a filmekben lehetséges, téved. Az biztos, hogy az ilyen filmek által alakulhat a gondolkodásunk legalább annyira, hogy a jó emberi kapcsolatok és a jóvá lenni érzése, a film által keltett vágy önmagunk jobbítására katalizátorként működik.

A film a szerelmi bizonytalanságából adódó problémás gondolatokat is bemutatja, mint például a “szeret-e igazán”, “hogyan mutassam ki az érzéseimet”, “hogyan szeressem a másikat, hogy az se a hagyományokat, se másokat ne sértsen”. Emellett mindkét szerelmespárnak a világ által rájuk rótt terhekkel is meg kell birkózni, amiket a két Korea, az észak és dél világszemlélete dob le a szívükbe, napalmként. A film viselkedési és személyiségfejlődési, problémamegoldási stratégiákat ad. Készen. Ami egyrészt behúz a filmbe, az ő problémájuk a tiéd is, másrészt megszünteti benned a tehetetlenség érzését a saját problémáiddal kapcsolatban is. Hiszen a filmek mesék - főleg a koreai filmek -, amik életet adnak az elfáradt léleknek. Olyan, mint a krízisben vergődő testnek a vérátömlesztés.

A film fikció, de nagyon jól megmutatja az embertípusokat és azok gondolkodási struktúráit és ugyanabban a helyzetben a különböző viselkedésmintáit is. Általában humorosan, érthetően. Az egymás kincskénti féltése, és a kettészakadt Korea kettétört “szíve”, annak fájdalma és érzelmi zűrzavara kíséri végig a filmbéli kapcsolatokat, melyekre ezek a nemzeti érzések és erősen hatnak. A film a tudtodra adja, hogy a barátság és szerelem olyan erős emberi érzés, aminek a politika terrorja sem vethet véget.

A történet egy gazdag lány siklóernyő balesetével kezdődik, amikor is a vihar átsodorja őt Észak-Koreába. Igen erős kontroll és irányítási mániáját nagyjából két perc alatt porrá zúzza az a tény, hogy gyakorlatilag a középkorba zuhant le, Észak-Korea területén. Ott egy határőr katonatiszt találja meg, aki hosszú ideig a saját házában rejtegeti a lányt, és próbálja őt épségben haza juttatni… mert mindkettőjük jól felfogott érdeke ez. De amíg megszervezik ezt, ebben a kicsiny faluban kell életben maradnia lánynak, ami csak úgy lehetséges, ha titkolja azt, hogy honnan jött. A falu az mindenhol falu: folyamatos a pletyka, a találgatás, a magánéletbe benyomuló kíváncsiság… ugyanakkor, a közösségi kontrollt nem csak ez, hanem a kommunista elvárások és kötelességek is erősítik. Szóval, nem könnyű elrejteni valakit, aki nem oda való, gyakorlatilag közellenség, szokásaiban, nyelvezetében és mindenben eltér a helyiektől. A film gyermeki naivsággal és sok-sok humorral mutatja be az Észak-Koreai lehetséges életet… a kisemberek lehetséges életét. Apellál arra, hogy az emberek alapvetően mindenhol jóindulatúak, szeretni vágynak, és él bennük a megismerés vágya… a film azt közvetíti, hogy az emberek ugyanúgy működnek a világban, aminek még a diktatúra sem tud igazán ártani. Finoman és kellő humorral körvonalazza a visszásságokat, és azt, hogy az a kisember, aki tudja, hogy a többi falubéli barátságától, az összefogástól függ az élete és jól léte, hogyan hackeli meg a “nagypolitikát”.

Természetesen mire eljön a hazatérés pillanata, már eléggé szerelmesek egymásba ahhoz, hogy a történetet tovább lehessen szőni. A lehetetlen szerelmek lehetségessé válását bemutatva. A fiú apja magasrangú politikus észak koreában, a lány pedig médiaszemélyiség és üzletasszony, egy intrikákkal teli, kapzsi, a “profitért bármit” gondolatisággal rendelkező családdal. Koreában a család akarata is olyan, mint a törvény, és az érvényesülés érdekében a családtagokból lesznek a legnagyobb ellenségek. Igazából ez a nyugati kultúrában is így működik… szóval van a filmben társadalomkritika rendesen.

Eközben egy másik szerelmi történet is felvázolódik egy másik észak-dél koreai páros között, ami azért válik nagyon érdekessé, mert mindketten komoly jellemfejlődésen mennek keresztül, nagyjából olyan ütemben, ahogyan egymásba szeretnek. Nagyon jól rámutat a film az emberi természetre, arra, hogy mitől válik valaki kegyetlenné, számítóvá, embertelenné… de azt is megmutatja – igen nagy optimizmussal -, hogy az ember természete alapvetően jó, és a szeretet ereje képes elindítani bárkit a gyógyulás útján.

A film erőssége, hogy igen jól érzékelteti a politikai, társadalmi helyzetet, a transzgenerációs traumákat, azok okát és hatását, és azt, hogy az ott élők hogyan használják ezt fel motivációként, a saját épülésükre és boldogulásukra. A mai koreai gondolkodásmódba pillanthatunk bele, ami számomra igen szimpatikus… mert úgy építi be az újat, hogy közben a régi, hagyományos álláspontokat is tiszteletben tartja.

A film a kikristályosodott emberítpusokkal, karakterekkel, és rengeteg, élt tompító humorral próbálja az észak-koreai embertelen ideológiát és a dél koreai fogyasztói társadalom lelket gyilkoló üzemmódját megmutatni.

A film kimondottan politikamentes, ami egyértelműen szenzációs mutatvány volt a filmkészítők részéről annak tükrében, hogy mindkét Koreát kritikus szemmel mutatja be. Emellett politikailag reménykedő is: egyértelműen közli, hogy a dél-koreai emberek még a két korea egyesítésében gondolkodnak… még úgy is, hogy immár 71 éve vált szét a két ország fejlődése, aminek bizony lennének buktatói az egyesítéskor.

Érdekesség, hogy a főszereplő pár a valós életben házastársak, immár két gyermekük van… viszonylag friss házasok, és amit nem gondolnál, negyven plusszosok.

És még egyszer: zseniális karakterek, kőkemény pszichológia és szociálpszichológia, csodaszép szerelmi történet, sok humor, és információ egy számunkra ismeretlen világról… amiben olyan emberek olyan érzésekkel, célokkal, reményekkel élnek, mint mi. A türelem filme ez. Az állhatatosságé.